Kicsit kevés időnk volt mostanában foglalkozni a bloggal, mivel nagy volt a boldogság, hogy együtt lehetünk, így próbáltunk minden időt kihasználni, és együtt tölteni. Az első héten Apu szabadságon volt, így valóban szinte minden időt velünk töltött.

Én tudtam készülni a vizsgámra, ami mint Damoklész kardja lebeg a fejem felett. Ezután jött a fekete leves, mert kiderült, hogy ezen a héten nem csak dolgoznia kell, hanem délelőttönként oktatásra is kell mennie, így a napi 8 óra munkából, kb. 10 lett. Ezen a héten már nagyon sokat vagyunk egyedül a Danussal. Vannak napok, mikor olyan, mint egy kis angyal. Viszont vannak nehéz napjaink is. Ami viszont nagyon pozitív, hogy már "szinte" egész éjjel alszik. Általában egyszer kell felkelni hozzá hajnali 3 körül. Úgy hogy az éjszakáink is egész jól alakulnak mostanság.

Sajnos az életemet egy egészségügyi probléma is megkeseríti, ami fájdalommal ugyan nem jár, de elég kellemetlen. És ebből kifolyólag akadnak időszakok, mikor nem tudok a Babóval lenni. Eddig több mindennel is próbálkoztunk (a szopiztatás miatt ezek a megoldási lehetőségek leredukálódtak), de sajnos még nem találtunk rá megoldást. Remélem hamar megoldódik, mivel így nem tudok 100 %- osan a Babó mellett lenni.

Szóval most próbára teszi az idegeimet a vizsga, ez az egészségügyi dolog, a Danus időnkénti rossz napjai (de ez a legkevésbé), és sajnos még Aput is nélkülöznünk kell :( :( :(

Mai napon kaptuk meg az első védőoltásokat, amit a Babó nagyon hősiesen viselt..délutánig. Sajnos azóta folyamatosan sír. Csak a kezemben nyugszik meg...:) Ami ha úgy nézem dicséret rám nézve, hogy van egy apró emberke, aki a kezemben nyugalomra talál. Viszont egy kicsit fárasztó is. De remélem, hogy ez a rossz kedv csak egy délutánra szól, és holnap már újra kiegyensúlyozott lesz a kisfiam. Egy kézzel kihívás gépelni...:) mivel most is a kezemben alszik. Amúgy nagyon kiegyensúlyozott baba. Készülök a lázcsillapító kúppal, mivel azt tanácsolták, hogy ha nem is lázas, attól még adhatok neki, mivel nyugtató hatású. Azt hiszem ma erre nagy szükségünk lesz! Kész kihívás volt hosszába félbe vágni a kúpot,de sikerült, és a másik fele is használható :)

Már egyre többet mosolyog, és szeret játszani. Kezdi felfedezni a kezeit, rájön, hogy meg tud lökni tárgyakat, amik csörögnek :) Lett egy jó barátja is, a kiságy rácsvédőjén van egy kutyus, vele szokott beszélgetni. Nagyon aranyosan gügyög neki :) Egyre aranyosabb, és okosabb, és én lassan kezdem tényleg felfogni, hogy anya lettem :) És csodálatos érzés...

Eljött a nagy nap, amikor anyuci és a gyerek is feljönnek a Pesti albérletbe. Egész héten készültem, a lakástakarítással. Remélem elégedettek lesznek... Daninak beszereztem egy jó nagy mikuláscsizmát is, hogy legyen mibe gyűjtenie az ajándékokat.
Meglepetésként készültem még egy almatortával is (bár nem egészen így kellene kinéznie elvileg).


 

Sajnos tényleg elhanyagoltam mostanában a blogolást. De a heti egy bejegyzésem, mint az előző blogban, így is megvan. Persze ez a mennyiség nem törvényszerű, ha többet leszek én is a babával, akkor talán több mindenről tudok majd írni. Addig is mindig nagyon várom anyuci bejegyzéseit.
Biztos vagyok benne, hogy ez az időszak mindkét szülő számára egyaránt nehéz. Próbára teszi a házasságot, mivel az egymás iránt tanúsított megértés és türelem most a gyerekre összpontosul esetleg elveszik a munkahelyen. Így előfordul, hogy időnként elfogy a másik iránt az eddig meglévő tolerancia. De hiszem, hogy az egymás iránt érzett szeretet nem engedi megmérgezni a család harmóniáját. Sajnálom, hogy anyuci úgy látja, hogy nem értékelem azt amit csinál, igyekszem ennek az ellenkezőjétől meggyőzni.
Szeretem, mikor velük lehetek, és elszakadhatok a munkahelyi teendőktől (ami mostanság igencsak felhalmozódott). Igaz, mostanában nehéz volt a gyereknél kitalálni, hogy konkrétan mi is a baja, és annál rosszabb nincs, mint mikor az ember nem tud neki segíteni...
Tudom, hogy megváltoznak a dolgok a gyerek mellett. Nekem is ki kell vennem a részem a gyereknevelésből, és ez azzal jár, hogy bizonyos dolgokat, a háttérbe helyezzek.
Szeretem és tisztelem a feleségemet az elmúlt másfél hónapért, amit a gyerekért tett. Szerintem mintát mutathatna az anyukák között, ahogy a gyerekünkkel bánik. Amit lehet, szeretnék megtenni, hogy megkönnyítsem a háztartásbeli feladatait, ha már itt lesznek. Készülök is egy kis meglepetéssel, mire feljönnek. Remélem tetszeni fog nekik...

Gondoltam írok végre a blogra, mivel apukára azt hiszem nem számíthatunk. 10 bejegyzésből csak 3 az övé. Tisztában vagyok vele, hogy anyuci van többet a Danival, de hétvégén apu is itthon van, és nem hinném, hogy neki lenne kevesebb szabadideje. Szóval ha ő elhanyagolja, akkor én írok pár sort abban a kevés szabadidőmben, ami van. :(

Ezen a héten végig jártuk a kötelező vizsgálatokat. Voltunk audiológián, ortopédián, és ultrahangon. Nagy örömömre mindenhol mindet rendben találtak, nem találtak semmi elváltozást. Ortopédiára 3 hónap múlva vissza kell mennünk egy kontrollra, de a védőnőnk megnyugtatott, hogy a gyerekeknek a többségét vissza hívják még egy vizsgálatra. Így jövő héten már csak nekem van még egy vizsgálatom, és ha ott is minden rendben van, akkor mehetünk apu után. Ma voltunk a védőnőnél is. És lemérte Danit. Súly: 5200 gramm, hossz: 57 cm. Megint hatalmasat nőtt!

Kicsit most az az érzésem, hogy apu nem látja, és nem tapasztalja mennyi "munkával" jár is egy gyerek. Mivel keveset van velünk, ezért nem látja, hogy mennyit kell vele foglalkozni, és hogy néha a nap 24 órája is kevés arra, hogy minden feladatomat elvégezzem. Este hulla fáradtan esek az ágyba, és találgatom, hogy egy, vagy két órát alhatok. (Mondjuk az utóbbi pár éjszaka, már egész jól aludt a Dani) Kicsit az az érzésem, hogy nem értékel eléggé, hogy nem látja, hogy mennyire nehéz egy pici babával. Persze ez a leggyönyörűbb dolog a világon, de mellette a legfárasztóbb is. Apu úgy gondolja, hogy a gyerek mellett majd mindarra marad időnk, amit eddig együtt csináltunk. De én már látom, hogy ez nem így lesz. Szerintem ő még erre nem jött rá. 7 napból 2 nap nem nagy idő. Mondjuk egyikünknek sem róható fel, hogy így telt az első 6 hét. De szerintem nagyon meg fog lepődni, ha már együtt leszünk. A gyerek tényleg nagyon sok munka, és sok lemondással jár (legalább is az anyukáknak biztosan). Azt hiszem az bánt, hogy úgy érzem, nem értékeli eléggé azt, amit egyedül csinálok végig a Danival 6 hete. Illetve véleményem szerint alul becsüli a gyerekre fordított időt is. Lesz nagy meglepetés, ha már fent leszünk Budapesten.

Túl vagyunk a 6 hetes fejlődési ugráson is. Az volt a legkevesebb, hogy másfél óránként enni kért. 3 napon keresztül nagyon nyűgös volt. Csak a kezemben volt neki jó, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Nagyon fárasztó volt, és a Dani pedig nagyon nyűgös. Alig vártam, hogy vége legyen ennek az időszaknak. Tegnap azt hiszem lezártuk ezt az időszakot is. A pozitív változás, hogy éjszaka akár már 5 órát is képes evés nélkül aludni. Ezáltal én is kipihentebb vagyok, és talán kicsit türelmesebb is :) Kíváncsi vagyok, hogy a fejlődési ugrás lezártával, az éjszakai alvások is elmúlnak-e? Vajon ezek a hosszú éjszakai alvások tartósak lesznek? 

Amit még észrevettem, hogy egy egész iparág épül azokra az anyukákra, akik mindent szeretnének megtenni gyermekeikért. Ezt kihasználva a bababoltok egy csomó olyan holmit kínálnak, amire véleményem szerint nincs is szükség. Mi is sok olyan dolgot vettünk, amit nem használunk és felesleges pénzkidobás volt. Dani első gyermekünk, és szerettünk volna a legalaposabban felkészülni az érkezésére. Így sikerült olyan holmit is megvásárolni, aminek semmi értelme sem volt. Mi nem használtuk a pólyát, az újszülött szűkítőt a kádba, babaágyneműt és még sorolhatnám. Ezek nem olyan holmik, mint mondjuk egy zenélő forgó, amiről tudjuk, hogy nem létszükséglet, a pólyát még a védőnőtől kapott lista is tartalmazza. Minden esetre a második babánál már tudom, hogy mik azok a dolgok, amik abszolút feleslegesek. Persze vannak olyan holmik is, amik nincsenek a védőnő által adott listán, de egy tapasztaltabb anyuka tanácsára megvettük, és nagy szükség volt rá a kórházban. Egy tapasztalt anyuka tanácsait követve talán többre jutunk, mint ha egy lista alapján vásárolnánk meg a babakelengyét.

Ma megint péntek van, és ez azt jelenti, hogy végre ismét hármasban töltjük az estét, az éjszakát, és a hétvégét. Nagyon boldog vagyok, és a kisfiam is, mert már nagyon hiányoljuk azt, hogy ismét huzamosabb ideig együtt legyen a család. Már csak két hét, és megyünk fel Budapestre apuval együtt.

Jövő héten a Danira vizsgálatok várnak. A következő héten pedig én megyek 6 hetes kontrollra a nőgyógyászatra. Ha mindkettőnkkel minden rendben van, akkor két hét múlva egyesül a család :)

Sajnos az éjszakáink, és ezzel együtt a hasfájás problémánk még mindig nem oldódott meg. Már csak abban reménykedek, hogy "kinőjük". Azért addig is próbálkozok még pár dologgal, és csak reménykedni tudok benne, hogy tudok kicsit segíteni a kicsim szenvedésein. Olvastam a neten a szélcsőről. Elvileg ugyanarra jó, mint a hőmérő, annyi különbséggel, hogy ehhez nem lehet hozzászokni. Persze nem szeretném sűrűn használni, csak ha már nagyon muszáj. Illetve az interneten keresgélve,és a témáról olvasgatva leginkább a Gripe Water-t ajánlják a mi tüneteinkre. Nem minden véleményre adok, azokat az oldalakat, amin ezeket a véleményeket olvastam, orvosok szerkesztik. Illetve azért merek arra gondolni, hogy ezt még megpróbálom a Daninál alkalmazni, mert nem gyógyszer, hanem csak gyógyvíz, és a védőnőnk is mondta ezt a lehetőséget. Tehát nem a saját "kút" fejem után megyek, és próbálok ki mindent a gyermekemnél. Sajnos a homeopátiás szerek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet. Pedig mivel nekem használtak, sőt több jót tudok elmondani róluk, mint mondjuk az ugyanarra a problémámra kapott antibiotikumról, reméltem, hogy a Danusnak is használnak. Sajnos ebben most csalódnom kellet. Azt hiszem nagy felfedezést tettem, tudom mi az, ami használ a hasfájós babáknak: AZ IDŐ :) Szerintem sok anyuka ezt megerősítené :)

Egyébként egyik reggel, mikor nem fájt a hasa, folyamatosan teli szájjal vigyorgott. Annyira tündéri volt. Aznap nagyon sokat nevetett rám. Minden fáradtságomat, bánatomat elfelejtettem, és nem láttam mást, csak a gyermekem mosolyát. Olyan mint egy gyógyhatású szer, ami minden problémádra gyógyír. Mindent gyógyít...:) Még a nagy kialvatlanságot is!!! :) A ma éjszakára pedig szépen lassan felfegyverkezem egy APUKÁVAL :)

Sajnos tegnap délután óta ismét kettesben vagyunk a pici fiammal. Apuka a hétvégén nagyon sokat segített, sokat tudtam pihenni. Éjszakánként csak szopiztatni kellet felkelnem, egyébként apu intézett mindent. A párom nehezen viseli a hajnalokat, én pedig az éjszakákat, így megosztottuk. Ő kelt fel hajnali 4-ig, és utána hagytuk pihenni 8-9 óráig. Hajnali 4-től pedig anya-műszak volt. Így ki tudtuk magunkat pihenni mind a ketten. Ez nekem nagyon megfelelt, csak ez nem működik hétköznap, csak hét végén. Egyrészt, mert hétköznap egyenlőre még nem vagyunk együtt apuval, másrészt, mert apunak kipihenten kell mennie dolgozni. A mostani éjszakánk egész tűrhető volt, bár úgy veszem észre, hogy hajnalban már kezd ébren lenni. 

A hét végén bababörze volt. Mindenképpen szükségesnek tartottam, hogy kimenjek, mivel elég sok ruhácskát kinőttünk, és kellett pár, mivel ahogy a lányok mondanák: "Nincs egy rongyom sem, amit felhúzhatnék" :) A börze sikeres volt, ez idő alatt pedig apu vigyázott teljesen egyedül Danira. Eddig mindig volt segítsége a nagyi személyében, de mivel a nagyit elvittem magammal, ezért a két pasi egyedül maradt (persze anyatejet hagytam itthon, mivel anélkül a legügyesebb apuka sem boldogult volna). Nagyon ügyes volt a párom, minden flottul ment. Bevallom őszintén, kicsit féltem ráhagyni a babót úgy, hogy nem kérhet senkitől segítséget, ha valami nem rendben menne, de a félelmem alaptalan volt. Azt hiszem meg kell tanulnom jobban bízni a férjemben, és el kell ismernem, hogy nagyon hamar beletanul az apasággal kapcsolatos tevékenységekbe. Lehet, hogy tartozom egy bocsánatkéréssel?

Sajnos, mint ahogy apu is említette akad egy kis "kaki problémánk". Egyenlőre a problémánkra még nem találtunk megoldást. Sajnos a homeopátia sem járt sikerrel. Hőmérőzni nem szeretnénk, mivel azt hallottuk, hogy hosszú távon nagyon kellemetlen mellékhatásai lehetnek. Azt hiszem ezt az időszakot túl kell vészelnünk, és erre maximum az idő lesz a megoldás. De a leginkább idegesítő, hogy látom, hogy baja van a babónak, és nem tudok rajta segíteni. A tehetetlenség érzésénél nincs rosszabb.

Ismét otthon kellett hagynom a családomat, ami egyre nehezebb. Jó lenne, ha már ők is itt lennének velem Pesten, hétközben is.
A gyereken egyre jobban látszanak a fejlődés jelei. Ma kereken 1 hónapos. Mikor a közelébe megyek, már nem kancsalít, hanem a szemembe néz. Mikor a hátamra veszem böfiztetni, időnként annyira kitolja magát, hogy két kézzel kell megfogni. És aminek a legjobban örülünk az anyukával: egyre többet mosolyog ránk.
A hasfájása nem igen múlott el. A legrosszabb napunk csütörtökön volt, amikor már 5 napja nem volt kaki. A kamillatea hozta a szeleket, de mást sajnos nem. Elmentünk a védőnőhöz, aki kb. 5 perc óvatos lázmérőzés után sikerrel járt. Nem is kicsit! Azért megjegyezte, hogy a lázmérőzés mindig csak a legvégső megoldás legyen. 
Mivel a kamillatea sajnos nem elég, így felírt nekünk egy homeopátiás gyógyszert (Alumina), ami elvileg segíti a gyerek székelési ingerét felerősíteni. Pénteken még volt egy kis kaki, de azóta sajnos megint pang a dolog, ezért igyekszünk más lehetőségeknek is utánajárni (bármit, csak ne szenvedjen a gyerek)...
Mellesleg a védőnő "akciója" után mintha kicserélték volna a gyereket. Nyugodt volt, nem görcsölt, és a közérzete is láthatóan jó lett (ezzel együtt a miénk is). A legrosszabb dolog, amit eddig szülőként megéltem az az, ha szenvedni látom a gyerekemet. Ilyenkor az ember bármit megtenne, hogy segítsen neki, de sajnos egy hasfájós babánál ez nem mindig egyszerű.

Sajnos az éjszaka alig aludtunk, és ezt mindkettőnkre értem.

Mivel az igény szerinti szoptatással csak azt értem el Danusnál, hogy rettentően megfájdult a hasa, ezért visszatértem a 3 óránkénti szopiztatáshoz. Így a tegnapi napon nap közben már jókat pihent, és nyugodt volt, látszott rajta, hogy nem fáj a pocakja. Sajnos a kaki problémánk ezzel sem oldódott meg, már 3 napja nem tudott produkálni "barnamacit" a pelusba.

Dani éjfélkor kelt fel először enni. Sajnos egy óra múlva minden anyatej ki is jött belőle. Pedig hosszú büfiztetés követte az etetést, büfi sajnos mégsem volt. Gyors rugicsere, és a feje alatt lévő pelust is ki kellett cserélni, mert nagyon nedves volt. Utána nem mertem azonnal elaludni, mert ilyenre eddig nem nagyon volt példa. Persze azonnal megmértem a hőmérsékletét is, de szerencsére nem volt láza. Ez egy kicsit megnyugtatott. Ez után tudott aludni egy órácskát. Hajnal 3-kor kelt fel megint, de nem volt étvágya. Alig evett valamit. Ez szintén nyugtalanított, mivel ilyenre sem volt még példa. Mivel nagyon fáradt voltam, és már nem bírtam ébren maradni (mivel előző nap nap közben sajnos nem tudtam pihenni), befektettem az ágyba magam mellé. Így tudott kicsit pihenni, de sajnos nem sokat, mert folyamatosan nyomott, ennek ellenére a kaki így sem jött még össze. Mondanom sem kell aludni csak 10 perceket tudtam, mert minden kis neszre felkeltem.

A 6 órai etetésre már éhes lett. Evett is, ami kicsit megnyugtató számomra. Mondjuk szerintem nem evett annyit, amennyit szokott, de legalább evett. Most végre alszik a kiságyában, és eddig a tejcsi is benne maradt. Ettől függetlenül még álmában most is nyom...ez azért nyugtalanít. Azt hiszem ma saját megnyugtatásom végett felhívom a védőnőnket, és megkérdezem, hogy tudok e valahogy segíteni a babónak.

Ettől függetlenül nem aggódom, mivel nagyon szépen fejlődik. Láthatóan hízik, és nő. A kaki hiánya aggaszt kicsit... De sajnos ezt nem végezhetem el helyette. Remélem 3 nap után ma már lesz eredmény, és megkönnyebbül kicsit. ilyen az aggódó anya-sors :)

Alig várom már a holnapot: végre hazamehetek a kis családomhoz. Nagyon hiányoznak. Nemrég beszéltem a anyucival, aki elmondta, hogy tegnap nagyon nyűgös napjuk volt. Dani olyan volt, mint egy kis éhenkórász. A "fejlődési ugrás" miatt kapott is 2 óránként enni, de mint utólag kiderült, nem kellett volna, mert hasfájás lett a következménye. Este aztán kapott egy kis kamillateát, amitől némileg megnyugodott.
Megígértem a Kicsimnek, hogy holnaptól már besegítek neki. Így ő is tud egy kicsit pihenni. Sokkal inkább lennék már velük, mint itt a munkában. Persze anyuci, aki egész nap otthon van a babával, ezt másképp gondolja. Az ő helyzete sem irigylésre méltó. Heti 7x24 órás ügyeletben van szegénykém. Többek között ezért is támogatom, ha időnként elmegy kiruccanni a barátnőjével, ameddig a nagymamával tartjuk a frontot otthon.
Persze mint kiderült, ilyenkor is a gyerekek a fő téma közöttük. Hát ilyenek az anyukák...

Dániel múlt hét pénteken töltötte be a 3 hetes kort. A mai napon elég furcsa viselkedést tanúsít. Éjjel nagyon jól viselkedett, bár két étkezés helyett háromszor kelt fel. Ezt leszámítva hamar visszaaludt, szóval nem volt különösebb problémánk. A többszöri étkezést pedig betudtam az óra átállításnak, mivel egész éjjel egy órával korábban ébredt, mint szokott.

A nappal viszont más, mint amelyet az eddigiekben megszoktam. A Babó folyamatosan éhes, nem lehet jóllakatni. Illetve lehet, de egy óra múlva már megint tudna enni. Amit persze a védőnőnk nem javasolt, mivel hasfájós a kisfiunk. Szóval azt mondta, hogy legalább a két órát tartsam az etetések között. Persze felvilágosított arról is, hogy mi az a növekedési ugrás, ami azt hiszem nálunk a mai napon kezdődött. Danus folyamatosan tudna enni (ami csak a hasfájás miatt probléma, mert tejem lenne neki bőven!). Ezen kívül nem alszik semmit, csak 10-20 perceket, folyamatosan nyűgös. Csak kézben nyugszik meg, de amint a popsija szilárd talajt ér, már is kezdődik a hiszti.

Persze azonnal utána olvastam a neten, ahol azt írják, hogy ez a szakasz pár napig tart. De ez akkor azt is jelenti, hogy most éjjel nem alszunk? Azt írták, hogy ilyenkor megnő a táranyagigénye a babónak, és szinte folyamatosan éhes. Azt is olvastam, hogy ilyenkor akár egy óránként is ehet, ha igényli (persze ez nálunk sajnos nem működik, mivel a hasfájás nagy úr!). Nem tudom melyik jobb. Ha azért sír a babó, mert tudna enni, vagy azért mert fáj a pocija. Mint kiderült, növekedési ugrás 3, valamint 6 hetes korban, és 3, valamint 6 hónapos korban van. Most próbáljuk túlélni az elsőt :) 

Tegnap este a fürdetésre végre hazaért apu! Nagyon örült, hogy végre láthatott minket, azt mondta, hogy nagyon hiányoztunk neki. Nem kevésbé nekünk is. :)

Mint megígérte, a szopiztatáson kívül nekem az éjszaka nem volt más dolgom. Hatalmasat aludtam a hét többi napjához képest, és ma reggel végre "kipihenten" ébredtem. Többek közt apu az éjszaka megtanulta, hogy ha evett a babó, és kicsit még hisztizik a kiságyban a visszaalvásnál, akkor nem kell rögtön kikapkodni, mert pontosan ezért megy a hiszti, és ezzel eléri azt, amit szeretne. Sajnos ezt apunak több, mint egy órája bánta éjszaka...de most már tudja, hogy olyan kisfia van, aki éjszaka is elvárja a babusgatást.

Az éjszakai alvást most apu nappal próbálja behozni, és a kis Danus is társa lett a délutáni szunyókálásban. :) Nem bírtam ki, hogy nem fotózzam le őket.

Ma délután is apu-műszak lesz. A barátnőm, aki két pici gyermek édesanyja felhívott, hogy mi lenne, ha rábíznánk az apukákra a kicsiket, és elmennénk egy kis duma-délutánra. Én is örültem az ötletnek, és a párom pedig vállalta a babót, szóval ma délután az anyukák kapnak egy kis kimenőt. Én már szinte úgy érzem elkényeztet a párom, mivel a mai éjszakát is bevállalta. Még a végén hozzászokom...de sajnos nem lehet, mert hétfőn már dolgoznia kell, így vasárnap estétől ismét egyedül leszünk Danussal.

Tegnap járt nálunk a védőnő. Azt mondta szemlátomást nagyot nőtt a fiúcskánk, mindent rendben talált. Ellátott pár jó tanáccsal, aminek mindig nagy hasznát vesszük. Szoptatással, neveléssel, kötelező oltásokkal, anyatej tárolásával kapcsolatban is...Elég sokat beszélgettünk. Jövő héten is találkozunk, addigra biztosan megint lesz egy csomó kérdésem. :) Hát ilyen a "kezdő" anyuka.

Jövő héten pénteken már egy hónapos lesz a Dániel. Hihetetlen, hogy szalad az idő...Nem sokára iskolába megy :) :) :)

Nekem, mint újdonsült anyukának, az egyik nagy dilemmám, hogy döntsek két lehetőség között. Rendszert vigyek Danus életébe, vagy igény szerint szoptassak? Hétfő óta próbálkozok egy rendszerrel. A hasfájás miatt inkább amellett döntöttem, hogy 3 óránként etetek, így a kiürült pociba kerül a friss anyatej, és nincs, amivel "összevesszen". Bár a párom szerint nem okoz problémát a különbözőképpen megemésztett tejcsi összekeveredése, és azt vettem észre ez alatt a pár nap alatt, hogy most kevésbé fáj a kis pocakja. De mivel nem mindig eszik ugyanolyan hatékonyan, néha elég nehéz ezt a rendszert betartani. Azért elgondolkodtatott az is, hogy jobb lenne az igény szerinti szoptatás. De amikor így tettem, egész nap fájt a babó pocija.

A legnehezebb fürdetésig kihúzni az időt. Az utolsó fél órában már nagyon nyűgös, és enni szeretne. Tegnap előtt megtalálta a hüvelyk ujját. Egy ideig az egész öklét próbálta betömni a kis szájába, utána már rájött, hogy jobb, ha csak az egyik ujjával próbálkozik. Azóta már a tegnapi fürdetés előtt is rájött erre az "önnyugtató" technikára. Cumit nem szerettem volna a szájába adni, így nem tudja, hogy mire is jó. Kíváncsiságból egyik este kipróbáltam, hogy mit szól hozzá, de pár másodperccel azután, hogy a szájába került, repült a cumi. Nem mondom, örülök neki, hogy a fiam is úgy gondolja, hogy neki erre nincs szüksége. :)

Az éjszakánk már egész tűrhető volt. Aludtam 6 órát, amivel végre abszolút kipihentnek érzem magam a tegnapi 3 óra alvás után. Viszonylag hamar vissza is aludt az étkezések után. Mondhatni ezen az éjszakán elkényeztetett a kisfiam. Vagy érzi, hogy ma jön haza az apukája, és jónak kell lennie :) Ma éjszaka már ő az ügyeletes :)

Ma jön hozzánk a védőnőnk. Neki mindig jó tanácsai vannak. Készültem is egy listával, amin kérdések vannak. :) Lehet, hogy egy ideig itt lesz, mire megválaszolja őket :)

Ma 3 hetes a babó, gondoltam írok pár adatot róla. Születéskor 3820 gramm, és 50 cm volt. Két nappal ez előtt a pucér súlya már 4290, és már 54cm. Ránézésre is hatalmasat nőtt 3 hét alatt. Mikor a kórházból hazajöttünk, már akkor a legkisebb méretű rugik nem voltak rá jók, de azóta már párat megint kinőtt. Az apukája nagy bánatára, az ő kedvenc autós rugdalózója is ma éjszaka volt rajta utoljára :( Mindig mondják, de nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan nőnek.

Három óra éjszakai alvás után Anyuci írja tovább a történetet. A szülésnél volt egy fél óra, ami elviselhetetlen volt. De miután lefürdették a babót, és odahozták mellénk, minden fájdalmat pillanatok alatt elfelejtettem. Csak néztem a kis jövevény, és nem hittem el, hogy ő a mi fiunk, és mi szülők lettünk. A kórházi tartózkodás szerencsére rövid volt. Nagyon meg voltam elégedve azzal a pár nappal. A nővérek nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak, a kórteremmel is meg voltam elégedve. Ugyan manapság nem nagyon dicséri senki a magyar egészségügyet, de nekem nem volt panaszom semmire. Ennek ellenére majd kiugrottam  bőrömből, mikor a kezembe adták a zárójelentést, és elindulhattunk haza.

Hazaérkezés után pár napig a babó nem csinált semmi mást, csak evett, és aludt. A kettő között egy kis pelenka-csere, de igazából a hangját sem lehetett hallani. Én már azon gondolkodtam, hogy hol az "apróbetűs" rész? Egy csecsemőnek néha sírni is kellene nem? A mi babónk egy kisangyal? A válasz pár napot váratott magára.

Sajnos itthon kiderült, hogy egy kis húgyúti fertőzéssel engedtek haza, ami katéterezésnél nem meglepő. De a fájdalom amivel járt...erről valahogy nem meséltek. Antibiotikum beszerzése után nagy reményekkel kezdtem el szedni a gyógyszert, csak sajnos a remélt eredmény pár nap múlva sem jelentkezett. Tőzegáfonya tea, betadin, antibiotikum...de érezhető javulás még mindig nem volt. Persze ez alatt sajnos még fel sem tudtam kelni a babóhoz, mert elég nagy fájdalmakkal járt a séta is. Szóval apuka fürdetett, és látta el a babó körüli teendőket, persze a szopiztatást leszámítva. Mondhatni be lett dobva a mély vízbe, és nagyon ügyes volt. Mondjuk azt azonnal közölte velem, hogy amint jobban leszek, én fürdetek addig, amíg a babó akkora nem lesz, hogy már egyedül tud pancsolni a fürdőkádban. :) Volt azért egy kis segítség a nagymamától is, de apuka éjszaka egyedül is ügyesen boldogult. A problémámra a megoldást a homeopátia jelentette, bár be kell, hogy valljam nem hittem a dologban. De a "csodaszer" két nap alatt talpra állított, amiért nagyon hálás voltam. A homeopátiával kapcsolatos ellenszenvemet pedig átgondoltam, és rájöttem, sokszor hatásosabb, mint bármely antibiotikum.

Ezt az időszakot a babó is nagyon türelmesen viselte, bár apája szerint a fürdetésnél  örült, hogy végre visszatért a jól megszokott személy. Aztán nem sokára rájöttem, hogy mi az "apróbetűs" rész. Vasárnap a kisfiunk reggel 7-től este 5-ig folyamatosan sírt. Az Apukája ekkor ment fel Budapestre, mivel lejárt a szabadság, és hétfőn újra dolgoznia kellett menni. Sajnos ezen a napon semmivel sem tudtam megvigasztalni. A pelus tiszta volt, nem volt sem túl meleg, sem túl hideg, sem az ágyban, sem kézben nem volt neki jó, nem volt éhes, egyetlen egy dolog volt ami megnyugtatta, anyuci cicije. Estére már az sem nagyon. Elkeseredésemben felhívtam a védőnőt. Megijedtem, mert úgy gondoltam nem normális, hogy egy ilyen pici babó egész nap nem pihen semmit. De láza nem volt, így nem gondoltam, hogy orvoshoz kellene vinni. A védő azt mondta, hogy szerinte hasfájós, és túlette magát. Adjak neki egy kis teát, és próbálja ki a "puma-pózt". Ez az, amikor a kicsi az alkarunkon fekszik a hasán, és a végtagjai a föld felé lógnak. Mint a puma a fán :) Fél óra múlva javult a helyzet. A babónk csak anyatejet eszik, és mint kiderült az "apróbetűs" rész hasfájás, és a görcsök, amitől szegénykém nagyon hisztis tud lenni. A tea kicsit lazít, ettől tud pukizni, megkönnyebbül és ettől nyugodtabb. De azért időről időre visszatér a hasfájás. Reméljük igazuk van azoknak, aki azt mondják, hogy a 12. hét után elmúlik. Nem is az volt a legrosszabb, hogy egész nap sírt a kicsi, hanem az, hogy kezdő szülőként nem tudtam, hogy mi a baja, és így segíteni sem tudtam neki. És ennek a picikének azért kellett egész nap szenvednie, mert az anyukája nem tapasztalt, és nem tudta, hogy mi a baj, és nem tudott rajta előbb segíteni. Minden esetre a védőnőnknek nagyon hálás voltam a jó tanácsért. Nem jó dolog a gyermekünket egész nap szenvedni látni, és nagyon hálás voltam, mikor láttam, hogy megkönnyebbül.

Ezt a dolgot leszámítva nagyon jó kisbaba. Éjszaka csak kétszer kel fel, egyszer hajnali egykor, majd négy órakor. A mai éjszakánk kivétel volt mivel csak egyszer kelt fel, hajnali egykor, majd utána nem aludt vissza :) Így anyu sem aludhatott. Három óra alvás után most kezdem a nappali műszakot, de hát ez egy anya sorsa. :) Csak reménykedem abban, hogy a mai éjszakánk már jobb lesz. Apuka péntek délután jön haza, és azt ígérte, hogy a hétvégén vállalja az éjszakai ügyeletet. (persze a szopiztatást leszámítva :) ) Hogy őszinte legyek, számolom az éjszakákat, hogy mennyi van vissza péntekig. Sok mindent megadnék egy kiadós alvásért:)

Várjuk haza a mi hősünket, a megmentőnket, aki egy-két éjszakára kicsit tehermentesíti anyucit, hogy regenerálódjon :) Addig már csak egy éjszakát kell aludni (vagy nem aludni) :)

2011 október 6. este
Úton hazafelé Pécsre, a két és félhetes szabadság kezdete. Tudtuk, hogy most már bármikor megindulhat a szülés. Már a 41. héten voltunk.
Érden felhívott a Picur, hogy szivárog a magzatvíz. Nem mondom, eléggé elkezdtem pánikolni.
Hosszú kilométerek következtek, de hazaérve legnagyobb meglepetésemre mindenki halál nyugodt volt (rajtam kívül). Mint kiderült, - a védőnő javaslatára - még várni kellett a fájásokra, amiknek még egyáltalán nem jelentkeztek. Mivel mást nem tehettünk, elmentünk lefeküdni...

2011 október 7. hajnali 3 óra
Arra ébredtem, hogy a Picur ül a forgószékben, és számolgat. Megjelentek az első fájások. (Itt megjegyezném, hogy a Picur elmondása szerint a fájások igazából nem is fájtak. Inkább csak amolyan összehúzódások voltak.) Reggel 5-6 óráig 8-18 perces időközönként jöttek a fájások. 6 órakor aztán beálltak 8 percesre, így fogtuk a motyónkat, és elindultunk a kórházba.
Ott az ügyeletes orvos - láthatóan nehéz éjszakai műszak után - fogadott minket, és
megállapította, hogy 2 ujjnyi a tágulás. A váróteremben töltött hosszú órák következtek. 9-kor megjelent a szülésznő, hogy szíveskedjek beöltözni, mert a feleségem már a szülőszobán van.
Ekkor már értesítettük a fogadott orvosunkat, aki egy konferenciáról sietett a helyszínre.
A szülőszobába érve megláttam az epiduráltól kicsit még kába feleségemet. Ekkor még egész "nyugisnak" tűnt a szituáció. Mikor megjelent az orvosunk, egy gyors ellenőrzés után kijelentette, hogy 4-5 ujjnyi a tágulás. Az epidurál-infúziót ekkor oxitocinra cserélték, ami csakhamar hatalmas, emberfeletti fájdalmakat produkált. Nagyon sajnáltam szegénykémet, de néhány bátorító mondaton kívül sajnos nem tudtam neki segíteni. Ez a 30-40 perc volt a legszörnyűbb része a szülésnek.
Mikor megjelentek a toló-fájások, hirtelen egyre többen lettünk a szülőszobán (orvos, szülésznő, és még egy zöld-ruhás látogató is benézett egy rövid időre).
Az első dolog, amit megláttam a gyerekből, az a "kijáratnál" kilógó haja volt. A következő fájásnál az orvos egy metszéssel kisegítette a babát, aki egy szempillantás alatt kicsusszant.
Sokféleképpen elképzeltem ezt a pillanatot, de nem gondoltam volna, hogy a baba ennyire kék lesz. Egy kis fehér sapkával hupikék törpikének is elment volna. Szerencsére a mosdatás jót tett neki, ekkor már kezdett baba színe/formája lenni.
Nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez volt életem legcsodálatosabb (és legfélelmetesebb) élménye.

Minden apukának javaslom, hogy amennyiben van rá lehetősége, vegyen részt a szülésen. Garantáltan egy életre szóló emlék marad...