Gondoltam írok végre a blogra, mivel apukára azt hiszem nem számíthatunk. 10 bejegyzésből csak 3 az övé. Tisztában vagyok vele, hogy anyuci van többet a Danival, de hétvégén apu is itthon van, és nem hinném, hogy neki lenne kevesebb szabadideje. Szóval ha ő elhanyagolja, akkor én írok pár sort abban a kevés szabadidőmben, ami van. :(

Ezen a héten végig jártuk a kötelező vizsgálatokat. Voltunk audiológián, ortopédián, és ultrahangon. Nagy örömömre mindenhol mindet rendben találtak, nem találtak semmi elváltozást. Ortopédiára 3 hónap múlva vissza kell mennünk egy kontrollra, de a védőnőnk megnyugtatott, hogy a gyerekeknek a többségét vissza hívják még egy vizsgálatra. Így jövő héten már csak nekem van még egy vizsgálatom, és ha ott is minden rendben van, akkor mehetünk apu után. Ma voltunk a védőnőnél is. És lemérte Danit. Súly: 5200 gramm, hossz: 57 cm. Megint hatalmasat nőtt!

Kicsit most az az érzésem, hogy apu nem látja, és nem tapasztalja mennyi "munkával" jár is egy gyerek. Mivel keveset van velünk, ezért nem látja, hogy mennyit kell vele foglalkozni, és hogy néha a nap 24 órája is kevés arra, hogy minden feladatomat elvégezzem. Este hulla fáradtan esek az ágyba, és találgatom, hogy egy, vagy két órát alhatok. (Mondjuk az utóbbi pár éjszaka, már egész jól aludt a Dani) Kicsit az az érzésem, hogy nem értékel eléggé, hogy nem látja, hogy mennyire nehéz egy pici babával. Persze ez a leggyönyörűbb dolog a világon, de mellette a legfárasztóbb is. Apu úgy gondolja, hogy a gyerek mellett majd mindarra marad időnk, amit eddig együtt csináltunk. De én már látom, hogy ez nem így lesz. Szerintem ő még erre nem jött rá. 7 napból 2 nap nem nagy idő. Mondjuk egyikünknek sem róható fel, hogy így telt az első 6 hét. De szerintem nagyon meg fog lepődni, ha már együtt leszünk. A gyerek tényleg nagyon sok munka, és sok lemondással jár (legalább is az anyukáknak biztosan). Azt hiszem az bánt, hogy úgy érzem, nem értékeli eléggé azt, amit egyedül csinálok végig a Danival 6 hete. Illetve véleményem szerint alul becsüli a gyerekre fordított időt is. Lesz nagy meglepetés, ha már fent leszünk Budapesten.

Túl vagyunk a 6 hetes fejlődési ugráson is. Az volt a legkevesebb, hogy másfél óránként enni kért. 3 napon keresztül nagyon nyűgös volt. Csak a kezemben volt neki jó, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Nagyon fárasztó volt, és a Dani pedig nagyon nyűgös. Alig vártam, hogy vége legyen ennek az időszaknak. Tegnap azt hiszem lezártuk ezt az időszakot is. A pozitív változás, hogy éjszaka akár már 5 órát is képes evés nélkül aludni. Ezáltal én is kipihentebb vagyok, és talán kicsit türelmesebb is :) Kíváncsi vagyok, hogy a fejlődési ugrás lezártával, az éjszakai alvások is elmúlnak-e? Vajon ezek a hosszú éjszakai alvások tartósak lesznek? 

Amit még észrevettem, hogy egy egész iparág épül azokra az anyukákra, akik mindent szeretnének megtenni gyermekeikért. Ezt kihasználva a bababoltok egy csomó olyan holmit kínálnak, amire véleményem szerint nincs is szükség. Mi is sok olyan dolgot vettünk, amit nem használunk és felesleges pénzkidobás volt. Dani első gyermekünk, és szerettünk volna a legalaposabban felkészülni az érkezésére. Így sikerült olyan holmit is megvásárolni, aminek semmi értelme sem volt. Mi nem használtuk a pólyát, az újszülött szűkítőt a kádba, babaágyneműt és még sorolhatnám. Ezek nem olyan holmik, mint mondjuk egy zenélő forgó, amiről tudjuk, hogy nem létszükséglet, a pólyát még a védőnőtől kapott lista is tartalmazza. Minden esetre a második babánál már tudom, hogy mik azok a dolgok, amik abszolút feleslegesek. Persze vannak olyan holmik is, amik nincsenek a védőnő által adott listán, de egy tapasztaltabb anyuka tanácsára megvettük, és nagy szükség volt rá a kórházban. Egy tapasztalt anyuka tanácsait követve talán többre jutunk, mint ha egy lista alapján vásárolnánk meg a babakelengyét.