Sajnos tegnap délután óta ismét kettesben vagyunk a pici fiammal. Apuka a hétvégén nagyon sokat segített, sokat tudtam pihenni. Éjszakánként csak szopiztatni kellet felkelnem, egyébként apu intézett mindent. A párom nehezen viseli a hajnalokat, én pedig az éjszakákat, így megosztottuk. Ő kelt fel hajnali 4-ig, és utána hagytuk pihenni 8-9 óráig. Hajnali 4-től pedig anya-műszak volt. Így ki tudtuk magunkat pihenni mind a ketten. Ez nekem nagyon megfelelt, csak ez nem működik hétköznap, csak hét végén. Egyrészt, mert hétköznap egyenlőre még nem vagyunk együtt apuval, másrészt, mert apunak kipihenten kell mennie dolgozni. A mostani éjszakánk egész tűrhető volt, bár úgy veszem észre, hogy hajnalban már kezd ébren lenni.
A hét végén bababörze volt. Mindenképpen szükségesnek tartottam, hogy kimenjek, mivel elég sok ruhácskát kinőttünk, és kellett pár, mivel ahogy a lányok mondanák: "Nincs egy rongyom sem, amit felhúzhatnék" :) A börze sikeres volt, ez idő alatt pedig apu vigyázott teljesen egyedül Danira. Eddig mindig volt segítsége a nagyi személyében, de mivel a nagyit elvittem magammal, ezért a két pasi egyedül maradt (persze anyatejet hagytam itthon, mivel anélkül a legügyesebb apuka sem boldogult volna). Nagyon ügyes volt a párom, minden flottul ment. Bevallom őszintén, kicsit féltem ráhagyni a babót úgy, hogy nem kérhet senkitől segítséget, ha valami nem rendben menne, de a félelmem alaptalan volt. Azt hiszem meg kell tanulnom jobban bízni a férjemben, és el kell ismernem, hogy nagyon hamar beletanul az apasággal kapcsolatos tevékenységekbe. Lehet, hogy tartozom egy bocsánatkéréssel?
Sajnos, mint ahogy apu is említette akad egy kis "kaki problémánk". Egyenlőre a problémánkra még nem találtunk megoldást. Sajnos a homeopátia sem járt sikerrel. Hőmérőzni nem szeretnénk, mivel azt hallottuk, hogy hosszú távon nagyon kellemetlen mellékhatásai lehetnek. Azt hiszem ezt az időszakot túl kell vészelnünk, és erre maximum az idő lesz a megoldás. De a leginkább idegesítő, hogy látom, hogy baja van a babónak, és nem tudok rajta segíteni. A tehetetlenség érzésénél nincs rosszabb.
