Alig várom már a holnapot: végre hazamehetek a kis családomhoz. Nagyon hiányoznak. Nemrég beszéltem a anyucival, aki elmondta, hogy tegnap nagyon nyűgös napjuk volt. Dani olyan volt, mint egy kis éhenkórász. A "fejlődési ugrás" miatt kapott is 2 óránként enni, de mint utólag kiderült, nem kellett volna, mert hasfájás lett a következménye. Este aztán kapott egy kis kamillateát, amitől némileg megnyugodott.
Megígértem a Kicsimnek, hogy holnaptól már besegítek neki. Így ő is tud egy kicsit pihenni. Sokkal inkább lennék már velük, mint itt a munkában. Persze anyuci, aki egész nap otthon van a babával, ezt másképp gondolja. Az ő helyzete sem irigylésre méltó. Heti 7x24 órás ügyeletben van szegénykém. Többek között ezért is támogatom, ha időnként elmegy kiruccanni a barátnőjével, ameddig a nagymamával tartjuk a frontot otthon.
Persze mint kiderült, ilyenkor is a gyerekek a fő téma közöttük. Hát ilyenek az anyukák...