Három óra éjszakai alvás után Anyuci írja tovább a történetet. A szülésnél volt egy fél óra, ami elviselhetetlen volt. De miután lefürdették a babót, és odahozták mellénk, minden fájdalmat pillanatok alatt elfelejtettem. Csak néztem a kis jövevény, és nem hittem el, hogy ő a mi fiunk, és mi szülők lettünk. A kórházi tartózkodás szerencsére rövid volt. Nagyon meg voltam elégedve azzal a pár nappal. A nővérek nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak, a kórteremmel is meg voltam elégedve. Ugyan manapság nem nagyon dicséri senki a magyar egészségügyet, de nekem nem volt panaszom semmire. Ennek ellenére majd kiugrottam  bőrömből, mikor a kezembe adták a zárójelentést, és elindulhattunk haza.

Hazaérkezés után pár napig a babó nem csinált semmi mást, csak evett, és aludt. A kettő között egy kis pelenka-csere, de igazából a hangját sem lehetett hallani. Én már azon gondolkodtam, hogy hol az "apróbetűs" rész? Egy csecsemőnek néha sírni is kellene nem? A mi babónk egy kisangyal? A válasz pár napot váratott magára.

Sajnos itthon kiderült, hogy egy kis húgyúti fertőzéssel engedtek haza, ami katéterezésnél nem meglepő. De a fájdalom amivel járt...erről valahogy nem meséltek. Antibiotikum beszerzése után nagy reményekkel kezdtem el szedni a gyógyszert, csak sajnos a remélt eredmény pár nap múlva sem jelentkezett. Tőzegáfonya tea, betadin, antibiotikum...de érezhető javulás még mindig nem volt. Persze ez alatt sajnos még fel sem tudtam kelni a babóhoz, mert elég nagy fájdalmakkal járt a séta is. Szóval apuka fürdetett, és látta el a babó körüli teendőket, persze a szopiztatást leszámítva. Mondhatni be lett dobva a mély vízbe, és nagyon ügyes volt. Mondjuk azt azonnal közölte velem, hogy amint jobban leszek, én fürdetek addig, amíg a babó akkora nem lesz, hogy már egyedül tud pancsolni a fürdőkádban. :) Volt azért egy kis segítség a nagymamától is, de apuka éjszaka egyedül is ügyesen boldogult. A problémámra a megoldást a homeopátia jelentette, bár be kell, hogy valljam nem hittem a dologban. De a "csodaszer" két nap alatt talpra állított, amiért nagyon hálás voltam. A homeopátiával kapcsolatos ellenszenvemet pedig átgondoltam, és rájöttem, sokszor hatásosabb, mint bármely antibiotikum.

Ezt az időszakot a babó is nagyon türelmesen viselte, bár apája szerint a fürdetésnél  örült, hogy végre visszatért a jól megszokott személy. Aztán nem sokára rájöttem, hogy mi az "apróbetűs" rész. Vasárnap a kisfiunk reggel 7-től este 5-ig folyamatosan sírt. Az Apukája ekkor ment fel Budapestre, mivel lejárt a szabadság, és hétfőn újra dolgoznia kellett menni. Sajnos ezen a napon semmivel sem tudtam megvigasztalni. A pelus tiszta volt, nem volt sem túl meleg, sem túl hideg, sem az ágyban, sem kézben nem volt neki jó, nem volt éhes, egyetlen egy dolog volt ami megnyugtatta, anyuci cicije. Estére már az sem nagyon. Elkeseredésemben felhívtam a védőnőt. Megijedtem, mert úgy gondoltam nem normális, hogy egy ilyen pici babó egész nap nem pihen semmit. De láza nem volt, így nem gondoltam, hogy orvoshoz kellene vinni. A védő azt mondta, hogy szerinte hasfájós, és túlette magát. Adjak neki egy kis teát, és próbálja ki a "puma-pózt". Ez az, amikor a kicsi az alkarunkon fekszik a hasán, és a végtagjai a föld felé lógnak. Mint a puma a fán :) Fél óra múlva javult a helyzet. A babónk csak anyatejet eszik, és mint kiderült az "apróbetűs" rész hasfájás, és a görcsök, amitől szegénykém nagyon hisztis tud lenni. A tea kicsit lazít, ettől tud pukizni, megkönnyebbül és ettől nyugodtabb. De azért időről időre visszatér a hasfájás. Reméljük igazuk van azoknak, aki azt mondják, hogy a 12. hét után elmúlik. Nem is az volt a legrosszabb, hogy egész nap sírt a kicsi, hanem az, hogy kezdő szülőként nem tudtam, hogy mi a baja, és így segíteni sem tudtam neki. És ennek a picikének azért kellett egész nap szenvednie, mert az anyukája nem tapasztalt, és nem tudta, hogy mi a baj, és nem tudott rajta előbb segíteni. Minden esetre a védőnőnknek nagyon hálás voltam a jó tanácsért. Nem jó dolog a gyermekünket egész nap szenvedni látni, és nagyon hálás voltam, mikor láttam, hogy megkönnyebbül.

Ezt a dolgot leszámítva nagyon jó kisbaba. Éjszaka csak kétszer kel fel, egyszer hajnali egykor, majd négy órakor. A mai éjszakánk kivétel volt mivel csak egyszer kelt fel, hajnali egykor, majd utána nem aludt vissza :) Így anyu sem aludhatott. Három óra alvás után most kezdem a nappali műszakot, de hát ez egy anya sorsa. :) Csak reménykedem abban, hogy a mai éjszakánk már jobb lesz. Apuka péntek délután jön haza, és azt ígérte, hogy a hétvégén vállalja az éjszakai ügyeletet. (persze a szopiztatást leszámítva :) ) Hogy őszinte legyek, számolom az éjszakákat, hogy mennyi van vissza péntekig. Sok mindent megadnék egy kiadós alvásért:)

Várjuk haza a mi hősünket, a megmentőnket, aki egy-két éjszakára kicsit tehermentesíti anyucit, hogy regenerálódjon :) Addig már csak egy éjszakát kell aludni (vagy nem aludni) :)