Sajnos tényleg elhanyagoltam mostanában a blogolást. De a heti egy bejegyzésem, mint az előző blogban, így is megvan. Persze ez a mennyiség nem törvényszerű, ha többet leszek én is a babával, akkor talán több mindenről tudok majd írni. Addig is mindig nagyon várom anyuci bejegyzéseit.
Biztos vagyok benne, hogy ez az időszak mindkét szülő számára egyaránt nehéz. Próbára teszi a házasságot, mivel az egymás iránt tanúsított megértés és türelem most a gyerekre összpontosul esetleg elveszik a munkahelyen. Így előfordul, hogy időnként elfogy a másik iránt az eddig meglévő tolerancia. De hiszem, hogy az egymás iránt érzett szeretet nem engedi megmérgezni a család harmóniáját. Sajnálom, hogy anyuci úgy látja, hogy nem értékelem azt amit csinál, igyekszem ennek az ellenkezőjétől meggyőzni.
Szeretem, mikor velük lehetek, és elszakadhatok a munkahelyi teendőktől (ami mostanság igencsak felhalmozódott). Igaz, mostanában nehéz volt a gyereknél kitalálni, hogy konkrétan mi is a baja, és annál rosszabb nincs, mint mikor az ember nem tud neki segíteni...
Tudom, hogy megváltoznak a dolgok a gyerek mellett. Nekem is ki kell vennem a részem a gyereknevelésből, és ez azzal jár, hogy bizonyos dolgokat, a háttérbe helyezzek.
Szeretem és tisztelem a feleségemet az elmúlt másfél hónapért, amit a gyerekért tett. Szerintem mintát mutathatna az anyukák között, ahogy a gyerekünkkel bánik. Amit lehet, szeretnék megtenni, hogy megkönnyítsem a háztartásbeli feladatait, ha már itt lesznek. Készülök is egy kis meglepetéssel, mire feljönnek. Remélem tetszeni fog nekik...