Ismét otthon kellett hagynom a családomat, ami egyre nehezebb. Jó lenne, ha már ők is itt lennének velem Pesten, hétközben is.
A gyereken egyre jobban látszanak a fejlődés jelei. Ma kereken 1 hónapos. Mikor a közelébe megyek, már nem kancsalít, hanem a szemembe néz. Mikor a hátamra veszem böfiztetni, időnként annyira kitolja magát, hogy két kézzel kell megfogni. És aminek a legjobban örülünk az anyukával: egyre többet mosolyog ránk.
A hasfájása nem igen múlott el. A legrosszabb napunk csütörtökön volt, amikor már 5 napja nem volt kaki. A kamillatea hozta a szeleket, de mást sajnos nem. Elmentünk a védőnőhöz, aki kb. 5 perc óvatos lázmérőzés után sikerrel járt. Nem is kicsit! Azért megjegyezte, hogy a lázmérőzés mindig csak a legvégső megoldás legyen. 
Mivel a kamillatea sajnos nem elég, így felírt nekünk egy homeopátiás gyógyszert (Alumina), ami elvileg segíti a gyerek székelési ingerét felerősíteni. Pénteken még volt egy kis kaki, de azóta sajnos megint pang a dolog, ezért igyekszünk más lehetőségeknek is utánajárni (bármit, csak ne szenvedjen a gyerek)...
Mellesleg a védőnő "akciója" után mintha kicserélték volna a gyereket. Nyugodt volt, nem görcsölt, és a közérzete is láthatóan jó lett (ezzel együtt a miénk is). A legrosszabb dolog, amit eddig szülőként megéltem az az, ha szenvedni látom a gyerekemet. Ilyenkor az ember bármit megtenne, hogy segítsen neki, de sajnos egy hasfájós babánál ez nem mindig egyszerű.